Stresszoldó jóga 

A feszültségek kezelése egyszerű jógagyakorlatokkal.

A Stresszoldó jóga célja a modern, nagyvárosi életmódból fakadó káros feszültségek oldása. Olyan egyszerű, mégis rendkívül hatékony eszközöket mutatunk be, amelyek segítik a mindennapokban való örömteli életet, növelik a munkabíró képességet és megelőzik a stresszes életvitelből fakadó betegségek kialakulását.

Relaxáció a jógában

„Vond vissza az elméd minden más helyről és tudatosítsd azt a helyet, ahol ülsz.

Csak azt a teret figyeld, amelyet a tested foglal el a fejtetőtől a lábujjakig.

Vond vissza az elméd minden más időről és csak ezt a pillanatot figyeld.

A tudatosságodban itt és most van.”

(Szvámi Véda)

A jóga minden esetben szisztematikus rendszerű relaxációt alkalmaz. Mivel a gyakorlók figyelme jórészt a külvilág felé irányul, ezért a relaxáció is a külső, külvilágban talált jelenségek felöl vezeti a figyelmét befelé, a durvától a finom felé. A relaxáció első lépése, hogy elengedjük a késztetést a további mozdulatokra és hagyjuk a testet megnyugodni. A relaxáció elsajátítása egyeseknek nehéz, problémás lehet, de fontos szem előtt tartani azt, hogy ezen képesség fejlődését nagyban meghatározza az, hogy a gyakorló mennyi időt szán a gyakorlásra, milyen rendszeresen és intenzitással gyakorol. A jógában alkalmazott relaxáció alapja az oktató, relaxációt vezető relaxált állapota. Vezetéskor az oktató valójában ’csak’ megosztja a tanulókkal saját tudatállapotát.

Ha bármilyen pszichiátriai, pszichológiai kezelés alatt állsz, mindenképp jelezd a gyakorlat vezetőjének!

A  stresszről

Pszichológiai értelemben a stressz olyan tényezőt jelöl, mely a pszichikai vagy fizikai jóllétet veszélyeztető eseménnyel szembesíti az egyént; ezen eseményeket összefoglalóan stresszoroknak hívjuk; az erre adott válaszok együttes neve pedig a stresszreakció. Valójában ez a reakció egyfajta automatizmus, a szervezet beépített működési módja, melynek 3 jól elkülöníthető szakasza van, ezek:

1. Vészreakció
2. Ellenállás fázisa
3. Kimerülés állapota

Életünk során számos olyan élethelyzet adódik, ami ugyan stresszkeltő, de egyben kihívást is tartogat magában, ilyen értelemben pedig nélkülözhetetlen a fejlődéshez, ugyanis ha folyamatosan képesek vagyunk megbirkózni a nehézségekkel, az a személyiség épülését szolgálja. Nyilvánvaló, hogy a stressz akkor válik kórossá, krónikussá, ha nem vagyunk képesek megbirkózni az újszerű, veszélyeztető helyzettel. A krónikus stressz, a kimerülés fázisa egyértelműen károsító hatású.

A légzés szerepét nem lehet elégszer hangsúlyozni a téma kapcsán. Légzésünk abban a vonatkozásban rendkívülinek tekinthető, hogy egyrészt része az autonóm idegrendszernek, másrészről azonban akaratlagosan is szabályozható. Belégzés alatt szimpatikus, kilégzés alatt paraszimpatikus központi idegrendszeri aktivitás fokozódás mutatható ki. A központi idegrendszeri szabályozást dinamikus egység jellemzi, az agy formáció reticuláris részében ugyanaz a neuron hálózat szabályozza a légzési és anyagcsere - izom működést szabályozó neuronokat.

Mit jelent ez? Egyszerűen lefordítva azt, hogy belégzés alatt az extenzor (feszítő) izmok tónusa fokozódik. Minden olyan beavatkozás, amely paraszimpatikus irányba hangolja át a szabályozást, védi a szívet és egyben szorongáscsökkentő hatású. Igen sok tanulmány írja le a lassú, elnyújtott kilégzésű légzés szorongáscsökkentő, paraszimpatikus irányba áthangoló hatását.